Év: 2010
Műfaj: dráma, romantikus
Naomi egy átlagos középiskolai lány, aki egy nemzetközi iskolában tanul. Egy nap leesik a lépcsőn és elveszíti 4 évre visszamenőleg az emlékezetét. Ennek a szerencsétlen eseménynek köszönhetően ismeri meg a jóképű Yuji-t, aki nyíltan megmondja neki, hogy szeretné ha megcsókolná.
Az amnéziájának köszönhetően sok dologra ugye nem emlékszik, nem érti miért hívja a legjobb barátja, Mirai őt Chiefnek(egyébként Naomi az iskolai évkönyv szerkesztője). A leginkább frusztrált személy pedig Ace, Naomi barátja. Sajnos Naomi nem emlékszik a jelentős változásokra sem az életében, mint például a szülei válására, édesapja elköltözésére, új házukra, édesanyja új lányára, iskolai tapasztalataira és ami a legfontosabb, hogy van egy fiúja, Ace…
Annak érdekében, hogy visszanyerje emlékezetét, Naomi mindent megtesz, új külsőt varázsol magának és miután rájön, hogy barátja elhanyagolja őt, egy teljesen új szerelmi életet is kezd.
A szereplőgárdát elnézve nagyon ígéretesnek tűnt, még a történet is tartogathat 1-2 izgalmas pillanatot… gondoltam én. Naomi szerepében nem más, mint Horikita Maki, Yuji szerepében Ken’ichi Matsuyama, Ace szerepében pedig Anton Yelchin. Hmm, hogy őt honnan ismerhetitek? Anton Yelchin játszott a Star Trek(2009), Terminator – Megváltás, Alpha Dog valamint az Atlantisz gyermekei filmekben és feltűnt több ismert sorozat epizódjaiban is. A mellékszereplők is nagyon szimpatikusak, ám nekem volt egy próblémám… egyáltalán nem éreztem, hogy ez egy ázsiai film lenne!!! Hogy miért? Aah igen, sem a producerek, sem pedig a rendező nem ázsiai. Itt van a probléma és ettől elveszítette az egész a varázsát, hiába a nagy nevek. Ez egy tipikus amerikai töltelék filmre sikeredett, unalmas is volt és zavaró. Egyáltalán nem tetszett, örülök, hogy végig bírtam nézni.
Ázsiai filmek, sorozatok... 
Nem csak a rendező meg a producer nem ázsiai, de a regény (amiből a forgatókönyvet írták) is egy amcsi szerzőnő műve…
Ez még nem lenne baj.
A porbléma az, hogy megpróbáltak módosítani a sztorin, hogy a vége ne ugyanaz legyen mint a könyvben…
éppen ezért a színészkedés, a stílus is más volt mint az eddig megszokottak, pl. Horikita Maki-t már sokszor láttam képernyőn, de ez eltért az eddigiektől. Ez nagyon zavart 😦
Maki nagyon jól eljátszotta a számára is eléggé idegen szerepet… Az más kérdés, hogy nem igazán jól volt megírva a forgatókönyv…
Mit keres az a fehér egér ázsiai filmben? XD Kicsit fura..
Olyan ismerős volt a lány a plakáton, aztán eszembe jutott a Kimi no Yubisaki-ban játszott. Na az egy igazán jó kis film volt. 🙂
Vajon mit kereshet egy amerikai a Tokyo american School-ban…
X’D
Légyszi segítsetek abban, hogy honnan tudnám leszedni! 🙂 Sajnos nem vagyok otthon az ilyenekben egyenlőre…
innen le tudod tölteni: http://duasatu.com/memoirs-of-a-teenage-amnesiac-2010-j-movie/
Nekem tetszett a film. Mondjuk, ha valaki egy könnyed japán romantikus komédiára vágyik, az lehet, hogy csalódni fog. De mivel a D-addictson úgy harangoztad be, hogy nem valami jó, én úgy indultam neki. Ehhez képest viszont nagyon jól szórakoztam rajta. Az apuka kimondottan jó karakter volt, és az amcsi srác is a maga egyszerű világával. Maki pedig végig gyönyörű volt, ha másért nem is, akkor már azért érdemes volt megnézni, főleg, hogy most valami mást mutatott. Tetszettek a filmes eszközök is, ahogy a fényképeket rávetítették a háttérre. A motorozós és a cabriós jelenet meg annyira bénán volt filmezve – akár egy 60-as évekbeli filmben – hogy az meg azért volt mulatságos. Az LA-ben játszódó rész kicsit nyomasztó volt nekem, de azon kívül elég jó volt. Bár nem volt művészfilm, de inkább annak irányába hajlott mint a vígjátékok felé. Mondjuk volt benne pár mulatságos
jelenet. Legalábbis én így láttam 🙂
Nem tudom, hogy ugyanazzal a fordítással néztük-e a filmet, de amit én láttam az kissé különbözött attól, mint amit az ismertetőben leírtál. Itt főleg a második bekezdésre gondolok.
elképzelhető hogy más fordítással néztük, nemtudom… nekem tökre ez volt a filmben 🙂 :S
hali! nem tudjátok honnan tudok magyar feliratotletölteni? én sehol nem találok
köszi
még nincs magyar felirat sajnos…
nekem – kicsit különcebb énemnek – a trailer nagyon is tetszett, főleg hogy Kenichi fan vagyok, de nagyon : D Élek-halok a filmjeiért, ez viszont más. És teljesen igazatok van abban, hogy így az egész varázsát vesztette, viszont ha a másik oldalról nézzük, akkor végre a buta amcsik is ráeszméltek, hogy a japánok között igenis vannak nagyon jó színészek, csak kár hogy ilyen buta filmben játszatják őket :C Az, hogy ez ilyen mértékben alulmaradt az ovációhoz képest sajnos – legalább szerintem – a külföldi vezetőgárda miatt van. Talán meg kellene hagyni a japánoknak azt a bizonyos pluszt, amivel ők forgatnak, nem pedig elvenni tőlük =/ Na mindegy… legalább újból tanultunk valamit : D
Most néztem meg, vagy mondhatnám úgy, hogy szenvedtem végig. Igaza van a szerzőnek a cikkben, hogy olyan érzés, mintha nem ázsiai filmet nézne az ember, ami a kommentekben említetteken kívül még amiatt is érződik, hogy hiába van tele japánnal a film, a szereplők nem úgy viselkednek, mint a japánok, hanem mint az amerikai tinédzserek.
Azt írták a filmről, hogy eredetileg az USA-ban akarták leforgatni, de aztán áthelyezték Japánba, mondván, hogy a kulturális különbségek sokat hozzáadhatnak a sztorihoz. Háááát, nekem pont emiatt lett nagyon idegen, viszont az is igaz, hogy ha amerikai filmként készül el, az életben meg nem nézem… 😀