おくりびと Okuribito / Departures


Év: 2008

Műfaj: dráma

Kobayashi Daigo csellista Tokióban. Azonban a zenekar megszűnik, és elveszíti munkáját. Ezekután dönt úgy, hogy feladja zenészi karrierjét és feleségével visszaköltöznek anyja vidéki házába, hogy új életet kezdjenek. Elkezd munkát keresni, és egy újsághirdetésben meg is találja a remek lehetőséget. Azonban a hirdetés szövege kissé megtévesztő… Magas fizetésről és utazással kapcsolatos teendők intézése. Mekkora félreértést okozhat egy nyomdahiba? Vagy ez a Sors keze volt? A feladat ugyanis, hogy az elhunyt embereket előkészítsék utolsó útjukra (megtisztítás, felöltöztetés, smink). Ennek a munkának közel sem akkor a megbecsülése, mint amennyit valójában megérdemelne…

Megérdemelte azt az Oscar díjat! Ilyen közelről még nem sokszor szemlélhettem a halált. Mármint filmen keresztül. Az élet természetes velejárója, ami biztosan bekövetkezik mindenkinél és mindennél, ami él. Mégis a mai emberek számára az egyik legnagyobb tabu. Félünk tőle, félünk attól, akinek valamilyen módon köze van hozzá pl. temetkezési vállalkozó. És a rendező, Takita Youjirou fantasztikus filmet alkotott, egy olyan témában, amibe könnyen beletörhetett volna a bicskája, hiszen amitől tart az ember, nem szívesen nézi, meg hall róla egyáltalán. A szereposztás is szenzációs volt, Motoki Masahiro és Yamazaki Tsutomu előtt abszolút le a kalappal. A zene is eszméletlen, a vonósokat amúgyis nagyon szeretem. 😀 Mindenképpen MUST SEE!!!!

(Köszönjük Aprile az ajánlást 😉 )^^

4 thoughts on “おくりびと Okuribito / Departures

  1. Ajjjj de jó^^ Nagyon örülök, hogy megnéztétek, és nektek is tetszett^^ Én már láttam 2-3-szor, de még mindig borzongatja a bőröm a cselló szóló^^ Amúgy úgy tudom, hogy nem csak Oscar-díjat nyert (ami alapból elég nagy kitüntetés, hiszen “USA-díj”, és ázsiai alkotás még nem érdemelte ki a kritikusok elismerését), de egy japán filmfesztiválos díjat is bezsebelt^^ A film alapvető érdeme, hogy mert egy ilyen tabu-témához nyúlni..és most nem csak általánosságban véve magát a téma ében-feketeségét…azt olvastam, hogy Japánban az emberek abszolút távolságtartóak az “utaskísérőkkel” szemben, és habár náluk van egy adott rítusa a búcsúzásnak, nem becsülik meg azokat, akik levezetik ezeket. Daigo felesége is mondta, hogy “tisztátalan vagy”, azt hiszem az ő alakjába sikerült bezsúfolni az általános mentalitást. Na meg érdekes volt látni, hogy a Föld másik felében hogyan élik meg a halált, és az elmúlást^^ Ajjj..nagyon jó kis film, köszönöm, hogy írtatok róla, remélem sok emberhez el fog jutni, mert érdemes rá^^

  2. Csodálom ezt a filmet. Még tavaly találtam meg, de többször megnéztem. Tartalmaz egy kis finom humor, amit nagyon szeretek benne. A benne lévő karakterek mind szerethetőek, Daigo feleségét pedig külön érdemes figyelemmel kísérni (nem csak azért, mert csinos 🙂 ).

  3. egyszerűen gyönyörű *-* a cd2-t végigszomorkodtam annyira szép volt :] kedvenc filmemmé vált az biztos:D

  4. Miután elolvastam a leírást és láttam hogy Oscar díjat is nyert(-bár ez önmagában nem mindig jelenti azt hogy jó a film-) kíváncsi lettem rá és nem bántam meg hogy megnéztem. Nagyon tetszett az egész film hangulata, a zene és ami nagyon megtetszett benne az az hogy bár a halállal és a búcsúval foglalkozik a film mégis tudtak bele igényes humort csempészni.
    Szval mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a filmet. érdemes megnézni! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s